Air Koryo
Air Koryo 고려항공 | |
Ország | Észak-Korea |
Jogi forma | állami tulajdonú vállalat |
IATA: JS ICAO: KOR Hívójel: AIR KORYO | |
Adatok | |
Alapítás | 1954 |
Leányvállalatok | nincs(enek) |
Szövetség | nincs |
Bázisrepülőtér | Szunani ( ) nemzetközi repülőtér |
Flotta mérete | 39 |
Flotta repülőgép típusa | |
Úti célok | legalább 4 |
Törzsutas klub | nincs |
Váró | nincs |
Székhely | Phenjan ( ), Észak-Korea |
Vezető | Kang Giszop (강기섭, ) |
Az Air Koryo 고려항공 weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Air Koryo 고려항공 témájú médiaállományokat. |
Az Air Koryo (koreaiul 고려항공, Korjo Hanggong ( ), régebben 조선민항, Csoszon Minhang ( )) Észak-Korea állami kézben levő nemzeti légitársasága. Néhány menetrend szerinti, valamint több időszakos belföldi és nemzetközi charter járatot üzemeltet Kínába és Oroszországba. Bázisrepülőtere a Phenjan ( )tól északnyugatra fekvő Szunani nemzetközi repülőtér.
A légitársaság fő irodája Phenjan ( )ban található, bár irodái Pekingben, Senjangban, Makaóban, Bangkokban, Berlinben és Moszkvában is vannak. Eladási ügynökségeket Hongkongban, Szingapúrban és Tokióban is létesítettek.
2006-tól 2010. március 30-ig szerepelt az Európai Unióból kitiltott légitársaságok listáján, biztonsági és karbantartási hiányosságok miatt. 2020 júliusában az Európai Bizottság működési korlátozásokat vezetett be a légitársasággal szemben –, az Air Koryo csak meghatározott géptípusokkal repülhet az Európai Unió légterébe.[1] Rendelkezik weboldallal, de az a legtöbb ország számára nem elérhető. A világ egyetlen egycsillagos légitársasága.
Története[szerkesztés]
A légitársaságot 1954-ben alapították Csoszon Minhang ( ) (röviden CAAK) néven a SOKAO, az Egyesült Szovjet–Észak-koreai Légitársaság utódjaként. Első járata 1955. szeptember 21-én szállt a levegőbe, első repülőgépei Li–2-esek, An–2-esek és Il–12-esek voltak. Az 1960-as években a társaság flottáját Il–14-es és Il–18-as repülőgépekkel bővítették ki.
A légitársaságnál a jetkorszak 1975-ben kezdődött, amikor megkapták első Tu–154-es repülőgépüket, amelyeket a Phenjan ( )ból Prágába, Kelet-Berlinbe és Moszkvába irányuló járatokon használtak. A gépeknek rövid hatótávolságuk miatt útközben kétszer le kellett szállniuk; Irkutszkban és Novoszibirszkben. Az 1980-as években a flotta új Tu–154-esekkel bővült ki. Az Iljusin cég által gyártott első Il–62-es 1982-ben került a társasághoz, amivel létrehozták az első nonstop járatot Moszkvába. Ebben az időben Szófiába is repültek repülőgépek.
A hidegháború végén, az európai szocializmus összeomlásakor lecsökkent a nemzetközi járatok száma. A Csoszon Minhang ( )ot 1993-ban átnevezték Air Koryóra. Az 1990-es évek óta mindössze egy új repülőgép érkezett a légitársasághoz, emiatt a flotta néhány repülőgépe több mint 40 éves.
A társaság 2003-ban, néhány hónappal miután belépett a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetségbe, 2500 alkalmazottat foglalkoztatott.[2]
Járatai[szerkesztés]
Az Air Koryo hivatalos honlapja alapján a társaság jelenleg a következő menetrend szerinti járatokat üzemelteti:
Város | Repülőtér | Repülőgép | Járatszám | Jegyzetek | ||
---|---|---|---|---|---|---|
IATA-kód | ICAO-kód | Név | ||||
Észak-Korea | ||||||
Phenjan ( ) | FNJ | ZKPY | Szunani nemzetközi repülőtér | Tu–154 | bázisrepülőtér | |
Kína | ||||||
Peking | PEK | ZBAA | Pekingi nemzetközi repülőtér | Il–62, Tu–154B, Tu–204 | JS151, 152, 251 és 252 | heti 4 járat |
Senjang ( ) | SHE | ZYTX | Taohszien ( ) nemzetközi repülőtér | Tu–204 | JS155 és 156 | heti 2 járat |
Oroszország | ||||||
Vlagyivosztok | VVO | UHWW | Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér | Il–18 | JS271 és 272 | heti 1 járat |
Thaiföld | ||||||
Bangkok | BKK | VTBS | Szuvarnabhumi nemzetközi repülőtér | Tu–204 | JS153 és 154 | heti 1 járat |
A vlagyivosztoki járat gyakran szünetel alacsony kihasználtság miatt. Az oroszországi Habarovszkba gyakran indulnak járatok, amelyen főként az észak-koreai favágók utaznak. A legnagyobb kihasználtságnak örvendő charterjáratok a sencseni ( ) (JS137 és 138) és a makaói (JS187 és 188), de alkalmi charterek repülnek Moszkvába (JS215 és 216), Szófiába (JS217 és 218), Zürichbe, Prágába, Budapestre, Szöul ( )ba (JS815, 816, 817 és 818), Puszan ( )ba, Jangjang ( )ba (JS801 és 802), és Nagojába (JS831 és 832) is.
Az ország egyetlen légitársasága lévén az Air Koryo felelős a kormányzat tagjainak tengerentúli szállításáért. A rendelkezésre álló adatok alapján az Air Koryo nemzetközi járatai mellett belföldieket is üzemeltet. Az egyetlen menetrend szerinti belföldi járat heti egy alkalommal Phenjan ( )t köti össze Cshongdzsin ( )nel, Hamhung érintésével. Az Észak-Koreán belüli járatok főként charter repülőutak, amelyek turistákat szállítanak Phenjan ( )ból Szamdzsijon ( )ba, a Pektu-hegy ( )hez. Az üzemanyaghiány miatt azonban a belföldi járatokat jelenleg szüneteltetik.
Az első charter repülőjárat Észak- és Dél-Korea között 2002-ben indult. Az első repülőgép az Air Koryo színeiben Dél-Koreában 2000 augusztusában szállt le egy diplomatával a fedélzetén, aki a két ország közötti tárgyalásokra érkezett Szöul ( )ba.
Flottája[szerkesztés]
2020-ban az Air Koryo az alábbi repülőgépekkel rendelkezett:
Air Koryo flotta[3] | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Típus | Altípus | Darabszám | Kapacitás (fő) | Forgalomba állás | Származási hely | Jegyzetek | ||||
Aktív | Inaktív | Tervezett | Business | Turista | Összesen | |||||
Antonov An–148 | An–148–100B | 2 | 8 | 62 | 70 | 2013–2015 | Ukrajna | |||
An–158 | 1 | |||||||||
Antonov An–24 | An–24B | 1 | 1966 | Szovjetunió | ||||||
An–24RV | 2 | 1974 | Szovjetunió | |||||||
Iljusin Il–18 | Il–18D | 1 | 1968 | Szovjetunió | ||||||
Iljusin Il–62 | Il–62M | 1 | 1 | 12 | 178 | 190 | 1979–1988 | Szovjetunió | ||
Iljusin Il–76 | Il–76TD | 3 | Kargó | 1990 | Szovjetunió | |||||
Tupolev Tu–134 | Tu–134B–3 | 2 | 76 | 76 | 1984 | Szovjetunió | ||||
Tupolev Tu–154 | Tu–154B | 2 | 16 | 136 | 152 | 1975–1976 | Szovjetunió | |||
Tu–154B–2 | 1 | 1993 | Szovjetunió | Eredetileg 1993-ban állt szolgálatba az Aeroflotnál | ||||||
Tupolev Tu–204 | Tupolev Tu–204–100B | 1 | 2 | 12 | 210 | 222 | 2009 | Oroszország | Az Air Koryo két további gépet tervezett bérelni,[4] ám ezeket 2020-ra átfestették a kirgiz Sky KG Airlines színeire[5] | |
Tupolev Tu–204–300 | 1 | 8 | 136 | 142 | 2007 | Oroszország | Eredetileg 1994-ben állt szolgálatba a Vnukovo Airlinesnál | |||
Összesen | 10 | 8 | 3 |
Balesetek[szerkesztés]
- 1983. július 1-jén a CAAK (az Air Koryo elődje) egyik Iljusin Il-62-es repülőgépe Phenjan ( ) és Conakry közötti nem menetrendszerű nemzetközi járata nekiütközött a Fouta Djall hegycsúcsnak Guineában. A fedélzeten tartózkodó 23 személy életét vesztette, a balesetben a gép megsemmisült.[6]
- 2006. augusztus 15-én az Air Koryo Tupoljev Tu-154B-2-es repülőgépe Phenjan ( )ban, a Szunani ( ) nemzetközi repülőtéren kicsúszott a kifutópályáról. Senki sem sérült meg, a repülőgépben keletkezett károk minimálisak voltak.[7]
Európai uniós tilalom[szerkesztés]
Az Európai Bizottság 2006. március 22-én kiadott rendeletében megtagadta az Air Koryótól a repülési és működési engedélyét az Unió területén belül. A Bizottság indoklása szerint az Air Koryónál súlyos biztonsági elégtelenségeket tártak fel, amelyeket többszöri felszólításra sem orvosoltak, továbbá az észak-koreai hatóságok nem végezték megfelelően a szükséges ellenőrzéseket, amelyekre egyezmény kötelezi őket. 2010. március 30-án a Bizottság aktualizálta álláspontját és engedélyezte, hogy az újonnan beszerzett, a nemzetközi előírásoknak megfelelő két Tu–204-es repülőgépével az Európai Unióba repüljön.[8][9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ origo.hu – Újabb légitársaságokat tiltottak be az Európai Unióban (magyar nyelven). © New Wave Media Group, 2020. június 2. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ N Korea's Air Koryo Services - North Korea airline chief sees foreign expansion (angol nyelven). Reuters, 2003. november 11. [2007. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ Profile for: Air Koryo (angol nyelven). AeroTransport Data Bank, 2020. augusztus 3. [2022. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ Colin Zwirko: North Korea may have planned to acquire two Russian planes, despite sanctions (angol nyelven). NKNews, 2020. június 30. [2022. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ Туполев Ту-204-100(В/Е) (orosz nyelven). RussianPlanes.net, 2021. november 30. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ North Korea - Air Travel (angol nyelven). FCO, 2007. december 31. [2003. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ Accident description (angol nyelven). ASN, 2006. október 2. [2007. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ A Bizottság 474/2006/EK rendelete (2006. március 22.) a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozóknak a 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. fejezetében említett közösségi listájának létrehozásáról (magyar nyelven). Az EU Kiadóhivatala, 2006. március 22. (Hozzáférés: 2010. május 25.)
- ↑ A Bizottság aktualizálta az európai légtérben repülési tilalom hatálya alá eső légitársaságok listáját. Europa.eu, 2010. március 30. [2011. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 27.)